14. Fejezet

My dilemma

Az egyik felemnek kellesz. De másik felejteni akar. Én-én-én dilemmám. Attól a pillanattól kezdve, hogy találkoztunk. Nem tudlak kiverni a fejemből.

Amit most elmesélek neked fájdalmat fog okozni, kérhetnék bocsánatot érte, de én vállalom a tetteimért a felelősséget. Szóval csak hallgasd, a történetünk végét.

Nem foghatok mindent az alkoholra igaz? Nem is teszem, mert azt hiszem mélyen volt bennem vágy Harry iránt. Vágytam rá, akartam őt. De ez a részemről csak testiség volt, előjött a bűnös énem. Nő voltam a szemében, igazi nő. Nem csak egy kislány, akit áltat. Neki tényleg kellettem, neked sosem kellettem igazán.

Meglepődött a csókomon, de viszonozta. Állatias szenvedély áradt mindkettőnkből. Csók követett csókot, elvesztünk a pillanatban.

-        -  Várj – lihegte Harry, képes lett volna megállni, nem akarta, hogy később mindent megbánjak.

-       -   Nem akarsz? – néztem kihívóan a szemeibe, flörtöltem vele. El akartam csábítani. Életemben először akartam ezt tenni egy férfivel. Fura, hogy az alkohol és a fájdalom, na meg a vágy mit hozott ki belőlem.

-       -   Tudod, hogy nem erről van szó. Vágyom rád Dylan, amióta csak ismerlek, akarlak. De ma szakítottál, s őt szereted. Részeg vagy, nem akarom, hogy megbánd – látod? Ő abban a helyzetben is csak rám gondolt, ő nem önző, mint te. Sokszor gondolok arra az éjszakára, arra, hogy mi lenne, ha Harry és én nem csak barátok lennénk. Nos, előfordulhat, hogy ribancnak tartanál, de boldog lennék. Mert tudod Malik seggfej vagy.

-       -   Harry, akarlak. Könyörgöm neked, hogy most az egyszer ne gondolj a következményekre, csak légy fiatal és őrült. Legyünk együtt őrültek – a végét már csak suttogtam neki. Abban a percben hihetetlenül vágytam rá. Fiatal voltam és naiv, sosem voltam az a lány, aki bulizik, nem foglalkozik senkivel csak magában. Abban a pillanatban csak én számítottam. Önző voltam.

-       -   Őrültséget akarsz csinálni? Hát akkor hajrá! – mosolygott és egyszerűen csak felrántott a kanapéról. Azt hiszem, ha eddig nem utáltál meg, most meg fogsz. Elárulok egy titkot. Kocsiba ültünk Harryvel, először nem tudtam mit tervezz. Viszont izgalmasnak tartottam az egész szituációt. Kicsit olyan volt, mintha megszöktünk volna. Tudod hol álltunk meg? A mi régi otthonunk előtt.

-       -   Mi most… - néztem rá, aztán mindent megértettem. – Itt? A kocsiban?

-       -   Őrültség nem? – mosolygott, de nem válaszoltam. Hátra másztam a hátsó ülésre és vártam, hogy kövesse a példámat. Megtette. A házad előtt lettünk egymáséi, elhiszed ezt? Bosszút akartam, hát megkaptam. Most ő csókolt meg, ez az előzőnél is édesebb, szenvedélyesebb és vadabb volt. Végig ott volt bennünk a lebukás veszélye, hiszen megtörténhetett volna. De nem érdekelt egyikünket se. Elvesztünk egymás érintésében. Nem volt sürgető, se erőszakos. Határozott volt minden mozdulata. Tudta hol érintsen meg, élveztem. Tetszett, hogy ő irányított. Az ablak párás volt a leheletünktől. Izzadt a testem, pedig kint veszett hideg volt. Élveztem, minden egyes pillanatát. Oh, Zayn ha tudnád mennyire jó volt. Őszinte leszek veled, beléd szerelmes voltam ezért a mi együtt létünk ezért volt különleges. De amit akkor tapasztaltam, mindent felülírt. Soha az életben nem élveztem még ennyire.

Lehet, hogy abban a percben éppen otthon voltál, esetleg Perrievel, vagy részeg voltál az elvesztésemtől. Bármit is csináltál akkor, én éppen Harry nevét ordítva adtam ki magamból azt a keserűséget, amit tőled kaptam. Meg könnyebbültem. Piszkos voltam, de nem érdekelt, mert élveztem.

Miután felöltöztünk visszamentünk Harryhez. Tudnod kell, hogy nem hagytuk abba, egész éjszaka élveztük egymást. Hol az ágyban, hol a földön, hol a zuhanyzóban, vagy éppen a bejárati ajtónál. Azt hiszem életemben nem szeretkeztem egy éjszaka ennyiszer és ennyi helyen. Az az éjszaka megmutatta, hogy ki lehettem volna Harry mellett. Egy erős, határozott nő. Élveztem a kényeztetést. Kérlek, ne nézz rám így, ne ítélj el. Én akkor már egyedülálló nő voltam, nem én csaltalak meg téged. Ez fordítva történt, tudom, hogy az egyik legjobb barátod, de Perrie volt a legjobb barátnőm. Kvittek vagyunk, bár nem ezért feküdtem le vele. Nem miattad, magam miatt. Mert akartam őt, vágytam rá. Ez ilyen egyszerű.

Reggel mikor felkeltem nem volt kínos a szituáció. Inkább zavarban voltam, hiszen ott feküdtem meztelenül a legjobb barátom mellett. De tudod, én egy túlélő vagyok. Reggel egymásra mosolyogtunk, mintha mi sem történt volna. Mindketten tudtuk, hogy meg kell beszélnünk a dolgokat, hiszen barátok voltunk. De az éjszaka a kapcsolatunk egy másik szintre lépett.

-      -    Megbántad? – kérdezte miközben öltözködött, nem tudtam levenni róla a szemeimet. Betakaróztam, hogy ne látszódjon ki semmim és felültem.

-       -   Egy percét sem – ez igaz volt, nem hazudtam. Még most se bánom. – Viszont képtelen vagyok, jelen pillanatban a barátságomon kívül mást is felajánlani neked.

-       -   Barátok vagyunk, ezen semmi sem változtatathat. Történjék bármi is én mindig itt leszek neked – annyira kedves volt és én úgy vágytam arra, hogy őt szeressem. De hát mi tévő lehettem volna, ha érted dobogott az a fránya szívem?

-       -   Barátok – mondtam és éreztem, hogy könnyezek. Arcomat a kezembe temettem és próbáltam levegőhöz jutni. Tisztában vagyok azzal, hogy megijesztettem őt. De nem állt szándékomban. – Egy nap ígérem, ha készen állok, egy új kapcsolatra te leszel az első, akinek szólni fogok. Egy nap ígérem, hogy ha mindketten úgy akarjuk többek is lehetünk egymásnak. Egy nap ígérem te és én, mi leszünk.

-       -   Egy kész költő veszett el benned – mondta mosolyogva. – Én várni fogok rád.

-       -   Köszönöm – suttogtam, aztán szorosan át öleltem. Ő volt az én igazi, megmentetőm. A mi mesénkben te voltál a herceg, aki elvitte a szívemet. Perrie a gonosz boszorkány, aki mindent elvett tőle, Harry volt a lovag, aki megmentetett, aki vigyázott rám és hű maradt hozzám a végsőkig. Én pedig voltam a hercegnő, aki mindent elveszített, még is nyert. Mert nyertem, Harry barátságát.

Gondolatok ezrei repkednek éppen a fejemben. Annyira nehéz itt ülni veled szemben, miközben némán figyeled, ahogyan kiöntöm a szívemet. De döntést hoztam. Amíg lélegzem, én változtatom a sorsomat. Lehet, hogy egy részem még szeret téged, de nekünk már nincs közös jövőnk. Vége, elmúlt. Szép és jó volt. De tovább léptem, Zayn. Most jöttem rá, miközben arról meséltem neked, hogy lefeküdtem a barátoddal. A sírás határán vagyok, legszívesebben elfutnék innen. Most rögtön. De nem tehetem, be akarom fejezni. Ezzel tartozom mindkettőnknek. De tudom, hogy vészesen fogy az időm a mesélésre. Hiszen több nem fogadott hívásom is van, interjút kell adnom. De el kell mondanom, hogy hogyan kerültem ebbe a helyzetbe. Elmesélem, csak várj pár percet, míg összeszedem magam, amíg rájövök arra, mi is fontos igazán nekem, hogy mit akarok. Várj, egy kicsit kérlek. Mindjárt örökre vége a mesénknek. Mindjárt… Ígérem, csak had vegyek levegőt, szükségem van az oxigénre. Tehetetlen vagyok. Egy, kettő, három. Folytathatjuk, most már készen állok arra, hogy a szívemet kövessem.