Mellettem leszel? Együtt megcsináljuk. Csak te és én. Semmi sem lehetetlen. Semmi sem lehetetlen.
Reggel úgy csináltam mintha aludnék, pedig egész éjszaka fent voltam. Nem akartam veled beszélni, mert féltem, hogy akkor elbizonytalanodok. Így inkább megvártam míg elmész.
Feszült voltam, rettegtem attól, hogy mit fogok találni. Nem akartam beismerni azt, hogy nem vagyok elég jó neked. Sejtenem kellett volna előbb, hiszen voltak jelek. De mégis Harry kellett hozzá, hogy rájöjjek mindenre.
Miután elmentél szélsebesen pattantam ki az ágyból. Nem tudtam, hol kezdjem a keresést. Hiszen sosem kémkedtem senki után, mindig megbíztam mindenkiben. Feltétel nélkül, pont ez okozta a vesztemet. Túl hamar engedtem közel magamhoz az embereket, talán pont ezért tudtál ilyen könnyen megbántani.
Először belenéztem az összes pulóvered, nadrágod és kabátod zsebébe. Kerestem valami bizonyítékot. De néhány rágós papír és rossz öngyújtón kívül nem találtam semmit se. Már majdnem végeztem az összes ruháddal és kezdtem feladni mikor megpillantottam egy össze hajtogatott szalvétát. Össze ráncolt szemöldökkel néztem rajta azt a pár szót. Ez egy üzenet volt neked. Még pedig elég bizalmas. Ott jöttem rá, hogy igaz tényleg igaz. Borzalmasan éreztem magam, szemeimet könnyek áztatták és legszívesebben össze görnyedve feküdtem volna a padlón. De nem tehettem meg. Találnom kellett több bizonyítékot. De sikertelenül jártam, nem találtam semmit se. Pedig órákig kutattam, kerestem. De mindhiába volt. Egyetlen bizonyítékot tartottál meg. Ami neked biztosan fontos volt, ami nekem a véget jelentette.
Azt hittem, hogy te vagy a legjobb nekem, a legjobb dolog ami velem történhetett. De tévedtem, te mind végig a rossz srác voltál. De nem bántam meg azt a másfél évet amit veled töltöttem. Nem tudom, hiszen sok mindent köszönhetek neked. Például azt, hogy meg erősödtem. Ezért hálás vagyok neked, Zayn.
Ismét Harry kanapéján ültem, hiszen a göndör banda társad volt az egyetlen aki segítséget nyújthatott nekem. Ideges voltam, csalódott és szomorú. Végig azt a kis fecnit szorongattam. Égette a szívemet az üzenet. Ami neked szólt. A szajhádtól kaptad, aki még a mai napig a tiéd.
- Szeretlek már két hónapja. P - olvastam fel a papíron lévő üzenetet. Göndör hajú barátom döbbenten nézett maga elé, ő se hitte el, hogy ennyire átvertél. Azt hiszem ő jobban csalódott benned, mint én.
- Ez... most komoly? - kérdezte, s idegesen kezdett föl-alá járkálni. Ő sem hitte el, azt amit hallott.
- Harry, én ezt nem bírom. Hihetetlenül fáj, hogy ezt tette velem - suttogtam halkan, éreztem, hogy a kanapé besüpped alattam és Harry óvatosan a karjaiba húzott. Nyugtatólag a hátamat simogatta és kedves szavakat motyogott a fülembe. Ő velem volt és van mindig amikor kell.
- Azt hiszem ma kideríthetjük, hogy kivel csal meg - mondta halkan, én pedig döbbenten néztem fel rá és vártam, hogy folytassa - ma este találkozik vele. Elviszlek és megnézzük, hogy ki az aki szerinte jobb nálad.
- Megígéred, hogy végig mellettem maradsz? - kérdeztem komolyan.
- Hercegnő, én örökké - mondta és egy apró puszit nyomott az arcomra. Én pedig egy hálás mosollyal néztem rá.
Tudod lehet, hogy te megcsaltál és téged elveszítettelek. De kaptam egy barátot, egy támaszt Harry személyében. Akit szerethetek, és ő is szeret engem. S tudom, hogy ő sosem fog megbántani.
Feszült voltam, rettegtem attól, hogy mit fogok találni. Nem akartam beismerni azt, hogy nem vagyok elég jó neked. Sejtenem kellett volna előbb, hiszen voltak jelek. De mégis Harry kellett hozzá, hogy rájöjjek mindenre.
Miután elmentél szélsebesen pattantam ki az ágyból. Nem tudtam, hol kezdjem a keresést. Hiszen sosem kémkedtem senki után, mindig megbíztam mindenkiben. Feltétel nélkül, pont ez okozta a vesztemet. Túl hamar engedtem közel magamhoz az embereket, talán pont ezért tudtál ilyen könnyen megbántani.
Először belenéztem az összes pulóvered, nadrágod és kabátod zsebébe. Kerestem valami bizonyítékot. De néhány rágós papír és rossz öngyújtón kívül nem találtam semmit se. Már majdnem végeztem az összes ruháddal és kezdtem feladni mikor megpillantottam egy össze hajtogatott szalvétát. Össze ráncolt szemöldökkel néztem rajta azt a pár szót. Ez egy üzenet volt neked. Még pedig elég bizalmas. Ott jöttem rá, hogy igaz tényleg igaz. Borzalmasan éreztem magam, szemeimet könnyek áztatták és legszívesebben össze görnyedve feküdtem volna a padlón. De nem tehettem meg. Találnom kellett több bizonyítékot. De sikertelenül jártam, nem találtam semmit se. Pedig órákig kutattam, kerestem. De mindhiába volt. Egyetlen bizonyítékot tartottál meg. Ami neked biztosan fontos volt, ami nekem a véget jelentette.
Azt hittem, hogy te vagy a legjobb nekem, a legjobb dolog ami velem történhetett. De tévedtem, te mind végig a rossz srác voltál. De nem bántam meg azt a másfél évet amit veled töltöttem. Nem tudom, hiszen sok mindent köszönhetek neked. Például azt, hogy meg erősödtem. Ezért hálás vagyok neked, Zayn.
Ismét Harry kanapéján ültem, hiszen a göndör banda társad volt az egyetlen aki segítséget nyújthatott nekem. Ideges voltam, csalódott és szomorú. Végig azt a kis fecnit szorongattam. Égette a szívemet az üzenet. Ami neked szólt. A szajhádtól kaptad, aki még a mai napig a tiéd.
- Szeretlek már két hónapja. P - olvastam fel a papíron lévő üzenetet. Göndör hajú barátom döbbenten nézett maga elé, ő se hitte el, hogy ennyire átvertél. Azt hiszem ő jobban csalódott benned, mint én.
- Ez... most komoly? - kérdezte, s idegesen kezdett föl-alá járkálni. Ő sem hitte el, azt amit hallott.
- Harry, én ezt nem bírom. Hihetetlenül fáj, hogy ezt tette velem - suttogtam halkan, éreztem, hogy a kanapé besüpped alattam és Harry óvatosan a karjaiba húzott. Nyugtatólag a hátamat simogatta és kedves szavakat motyogott a fülembe. Ő velem volt és van mindig amikor kell.
- Azt hiszem ma kideríthetjük, hogy kivel csal meg - mondta halkan, én pedig döbbenten néztem fel rá és vártam, hogy folytassa - ma este találkozik vele. Elviszlek és megnézzük, hogy ki az aki szerinte jobb nálad.
- Megígéred, hogy végig mellettem maradsz? - kérdeztem komolyan.
- Hercegnő, én örökké - mondta és egy apró puszit nyomott az arcomra. Én pedig egy hálás mosollyal néztem rá.
Tudod lehet, hogy te megcsaltál és téged elveszítettelek. De kaptam egy barátot, egy támaszt Harry személyében. Akit szerethetek, és ő is szeret engem. S tudom, hogy ő sosem fog megbántani.
