7. Fejezet

Sziasztok! 

 Ez a fejezet forduló pontja a történetnek, azért gondoltam, hogy írok pár sort nektek. Eddig a két főszereplőt próbáltam bemutatni, de innentől minden a feje tetejére áll. Jó olvasást!

Flóraa.

Who says

Nem akarok más valaki lenni. Bizonytalanná tettél. Azt mondtad, nem vagyok elég jó. De ki vagy te, hogy ítélkezz.

Egy hét telt el az éjszakai beszélgetésünk után, addig csendben éltünk egymás mellett. Azon az éjszakán valami megváltozott benned, azt hiszem akkor döntöttél végérvényesen. Nem együtt éltünk, hanem csak egymás mellett. Olyanok voltunk, mint két idegen akik olykor-olykor megcsókolják egymást. Egy ágyban aludtunk, mégis olyan távolinak éreztelek. Bizonytalan voltam, fogalmam sem volt róla, hogy mi bánt téged. Tanácstalan voltam, ez pedig idegesített.
Emlékszem gyanús voltál, sokszor az éjszaka közepén értél haza, pedig tudtam nem a bandával voltál olyan sokáig. A telefonod állandóan a kezedben volt, egy percre se tetted le olyan helyre ahol én is látom. Máshogy viselkedtél. Egyszerűen megváltoztál, én pedig nem tudtam az okát. Pedig egyszerű volt, egyetlen egy név miatt viselkedtél így. Perrie miatt Ez pedig felemészt. Vak voltam és naiv. Megbántottál.
A fekete kanapén ücsörögtem és mosolyogva néztem körbe az új helyiségben. Tetszett barátnőm lakása, illett hozzá. De ha tudtam volna, hogy majdnem minden éjszaka itt vagy akkor sírva törtem volna össze mindent a szobába.
Belépett a kezében két pohár üdítővel és mosolyogva nyomta az egyiket a kezembe. Utált, de a szemembe jó pofizott. Hazugság volt a barátságunk. Mind végig téged akart, meg akart szerezni magának. Harry előre figyelmeztetett, hogy vigyázzak vele. Hallgatnom kellet volna rá.
Mindig is gyönyörűnek láttam őt, a szőke hajával és hatalmas mosolyával. Közvetlen volt az emberekkel és mindenkit elbűvölt. Ilyen volt ő. Játszott az emberekkel, mindenkit elvarázsolt a viselkedésével és a hangjával. Szerették őt az emberek. Pedig egy boszorkány, aki tönkre tette az életemet. Lehet, hogy szeret téged, ezt nem tudhatom biztosan. De azt igen, hogy főként a hírnevedért kezdett ki veled, na meg azért, hogy nekem keresztbe tegyen. Te csak egy játékszer voltál az újabb őrült játszmájához.
- Hihetetlen ez a lakás - mosolyogtam rá barátságosan. Tényleg tetszett, szép volt. Világos, barátságos de mégis modern.
- Köszönöm, de azért a ti házatok Zaynnel sokkal jobb - mondta és mélyen bele nézett a szemembe, fölényes volt és rémisztő.
- Szeretek ott lakni - biztos vagyok benne, hogy valami olyasmit gondolhatott, hogy én már nem sokáig leszek ott.
- Nem gondolkoztatok azon, hogy közöset vegyetek?
- Nem, mert Zayn azt mondta, hogy hiába ő vette ez közös otthonunk - úgy éreztem, hogy versenyeznem kell vele. Akkor más volt a barátságunk, nem tudtam mit miért mond vagy tesz.
Mindig elképedek azon, hogy egyszer ez a nő a legjobb barátnőm volt. Megbíztam benne. De elárult, ezt pedig soha sem fogom megbocsátani. - De nem ezért jöttem.
- Hallgatlak - mosolygott és karba tette a kezét. Akkor ott éreztem, hogy már nem vagyok neki fontos. Elakart taposni.
- Azt hiszem, hogy... - de nem tudtam befejezni, mert megcsörrent a telefonom. Bocsánatot kérve hagytam magára és sétáltam ki a helyiségből. Össze ráncolt szemöldökkel bámultam a készüléket amin szüntelenül villogott Harry neve.

Egy órával később a banda göndör tagja házában ültem és kíváncsian néztem ahogyan fel-le mászkál a lakásban. Ideges volt, de nem tudtam miért. Cikázott a szemem, ezért meguntam és felálltam. Elé álltam és óvatosan megfogtam két vállát és magam felé fordítottam.
- Mi történt? - kérdeztem halkan, de akkor még nem sejtettem mit akar mondani. Azt hittem vele történt valami, hogy őt bántja valami. Legvadabb álmaimban se hittem volna, hogy rólam akar beszélni. Tudod bölcs voltál azért, hogy őt nem avattad be. Mert úgy hiszem a mai napig nem tudod azt, hogy ő volt az a ember aki segített leleplezni titeket. Helyetted is férfi volt, amíg te egy gyáva féreg.
- Először üljünk le - kérte kedvesen és hagytam magam a fotel felé vezetni, miután helyet foglaltam elém térdelt és kezét a térdemre tette. Tekintette tele volt szeretettel és aggódással, én pedig hálás vagyok neki a mai napig. Mindenért.
- Mond el, hogy mi aggaszt. Kérlek - egyre idegesebb lettem a viselkedése miatt. Nem tudtam, hogy mi történt. Ijedt voltam, mint egy űzött vad.
- Szerintem Zayn megcsal téged - mondta ki lassan a szavakat. Bennem pedig valami felszínre tört. Össze raktam a fejembe a kockákat. A kirakós a helyére került, én pedig elvesztem. Akkor és ott úgy éreztem magam mint egy élőholt. Nem fogtam fel a dolgokat, de érzékeltem. De azt sosem fogom elfelejteni, ahogyan zokogva Harry védelmező karjaiba bújok. Ott kerestem menedéket. Előled.