5. Fejezet

Hit the lights

Arról az időről szól, mikor mindent összekavartál. Még mindig próbálod kiverni a fejedből. Arról a harcról szól, mikor nem jött össze.A múlt az, amit minden erőddel meg akarsz változtatni.

Nehezen de sikerült megnyugtatnod, ha egyedül lettem volna biztos, hogy órákig sírok. Ezért is szerettelek, mert mindig erőt adtál. Törékeny lány voltam, gyenge. Akit könnyen megbántottak az emberek. De melletted meg edződtem. Kitudtam zárni a rosszakarók véleményét, csak azzal foglalkoztam ami igazán fontos. Csak veled. Mert te voltál az életem, nélküled nem tudtam elképzelni. Viszont most itt vagyok és nélküled is életben tudok maradni. Már nem te éltetsz.
Tudod arra jöttem rá a hónapok alatt, hogy végül is nem baj, hogy szakítottunk. Megmutattad azt, hogy nélküled is képes vagyok mindenre. Mert most nyertem meg az x faktort, mindjárt kopogni fognak az ajtómon, hogy elrángassanak interjúkra, de előtte szeretném elmesélni az egész történetet. Tudod ha úgy nézzük én örülök ennek. Nem maximálisan. De örülök.
Miután apám elment felveteted azt az ötletet, hogy menjünk el bevásárolni. Tudtam mit tervezel, ismertelek. Így lassan bólintottam és átöltöztem. Utána kézen fogva vágtunk neki utunknak. A tesco bejáratánál elgondolkoztam biztos jó ötlet volt-e ide merészkedni, de akartam a filmezős napunkat. Imádtam amikor spontán kitaláltad és rengeteg nassolni valóval beültünk a tévé elé és kiélveztük azt, hogy van egy kis szabad időt. Öt perce sétáltunk a sorok között és még senki se kapott el minket, így ez rekordnak számított. Egymás után raktuk mind a ketten az egészségtelen ételeket a kosárba, de nem bántam. Ilyenkor megengedtem magamnak, hogy azt egyek amit akarok. Éppen két fagyi között válogattam amikor észre vettem, hogy két lány feltűnően bámulnak téged. Tudtam, hogy nem sokára erőt vesznek magukon és oda sétálnak hozzád. Már kiismertem a rajongóidat. Néha tényleg idegesítettek, hogy nem volt nyugtunk. De szerettem őket, mert tudtam, hogy mindent nekik köszönhetsz. Talán pont ezért lettem az egyik, hanem a kedvenc 1D barátnő. Tudod mikor nyilvánosságra hoztuk a szakításunkat olvastam a véleményeket és meglepődnél de rengeteg szomorú hozzászólás volt. De azokat is megnéztem amiket Perrie kapott a kapcsolatotokról. Tudtam, hogy őt sosem fogják úgy szeretni, mint engem. Ez pedig örömmel töltött el.
Mikor oda sétáltam hozzád már pár lány ácsorgott előtted, mosolyogva figyeltem őket, hogy mennyire boldoggá teszed őket egyetlen egy mosollyal. Úgy ahogy engem is. Egy vöröses hajú, szeplős lány kiszúrt engem is és oda sétált hozzám. Mindig zavarban voltam ha engem találtak meg, mert nem értettem miért szeretnek. Hiszen akkor még nem volt híresség, csak egy lány a sok közül akinek különleges a barátja. Aranyos volt ahogyan szégyenlősen megkérdezte, hogy készítenék e vele egy fotót. Megfogtam a telefonját és készítettem rólunk egy képet. Láttam a boldogságot a szemében, ez pedig melegséggel töltötte el a szívemet. Még a mai napig elcsodálkozok azon, hogy az emberek mennyire tudnak szeretni. Hihetetlen érzés, de hát te ezt nagyon is jól tudod.
Legalább fél óráig készítettél fényképeket, én addig bocsánatot kérve attól a pár lánytól aki hozzám is oda jött, elmentem össze szedni mindent amit akartam. Köztük az összes kedvenc édességedet. Miután vissza tértem hozzád, elnézést kértél mindenkitől és elindultunk fizetni.
- Szeretnek téged - állapítottad meg már a kocsiban, aprót bólintottam és a rádióra figyeltem. Halkan kezdtem el énekelni a felcsendülő dalt. Mindig is szerettem énekelni, tehetségem is volt hozzá. Viszont sosem akartam énekesi babérokra törni. Nem az én asztalom volt. Tudtam, hogy nem tudnám elviselni a felhajtást magam körül. Mi változott? Az, hogy megakartam nektek mutatni, hogy bármit elérhetek amit akarok. Tudod az a célom, hogy megmutassam neked, de főleg a barátnődnek, hogy attól még, hogy az ütközést ő nyerte kettőnk közül a háborút nem. Hiheted azt, hogy bosszú álló vagyok, de nem. Egyszerűen csak ég bennem a bizonyítási vágy. Meg akartam mutatni, hogy jobb vagyok nála. Én képes voltam egyedül nyerni és nem kellett hozzá még három ember. - Imádom hallgatni a hangodat.
- Én is a tiédet - mosolyogtam rád szívből. Olyan erősnek éreztem a kapcsolatunkat, fogalmam sincs miért változott meg minden. De azt hiszem nem az nyújtottam amit elvártál. Vagy csak egyszerűen beleszerettél másba. Nem tudom. Tényleg nem tudom és azt hiszem nem is fogom. Soha.

Éppen a stáb lista pörgött végig a képernyőn te pedig felálltál és elindultál, hogy keress valami másik filmet.
- Mit nézünk? - tetted fel a kérdést, de nem érdekelt semmilyen film. Lekötött az, hogy téged bámuljalak. Hiányoztál, akartalak. Ezért felálltam és kivettem a kezedből a dvd-ek.
- Mi lenne ha ledolgoznánk ezt a sok kalóriát? - kérdeztem és meg sem várva a válaszodat húztalak fel az emelet felé. Meglepődhettél hiszen sosem kezdeményeztem én. De akkor valami megváltozott bennem, nem voltam képes másra gondolni. Csak a kidolgozott felső testedre, a mosolyodra. Simogató karjaidra és az ajkadra ahogyan puha csókokkal hintik be a testemet. Óvatosan kezdtem el lehúzni rólad a pólót, úgy hiszem tetszett neked a bátorságom. Az, hogy én irányitok. Ledöntöttelek az ágyra és föléd mászva csókoltalak meg. Azt hiszem akkor töltöttük el életünk egyik legjobb óráit. Én legalábbis biztosan. Mert elvesztem abban, hogy mennyire szeretlek és akkor úgy éreztem, hogy te is viszont szeretsz. Tudom, hogy így volt, mert tényleg szerettél. Csak már nem én voltam az egyetlen.