13. Fejezet

Drága olvasóim!

Sajnálom, hogy eltűntem, de igyekesztem. S ígérem, hogy februárig igyekszem befejezni a történetet.

Hosszabb fejezetet kaptok, mint eddig.
Vivi, ez a rész a tiéd, mert jó barát vagy és tudom, hogy imádni fogod a végét!

Flóraa.

A Year Without Rain

Nagyon hiányzol nekem. Nem tehetek róla, szerelmes vagyok. Egy nap nélküled olyan, mint egy év eső nélkül. Szükségem van rá, hogy mellettem legyél. Nem tudom hogy fogom túlélni.

Együtt ért minket a hajnal. Ott feküdtem meztelenül a karjaid között. Minden olyan volt, mint régen. Vagyis majdnem, mert mi ketten változtunk. Én akkor már tudtam, hogy nem bírom tovább, be akartam fejezni. De este túlságosan gyenge voltam és a karjaidba vetettem magam. Óvatosan kikeltem az ágyból, lementem a nappaliba és ott ültem a csöndben. Vártam, hogy felébredj, hogy elköszönhessek.

Percek vagy talán órák teltek el mikor felébredtél. Leültél mellém, de nem szóltál semmit. Talán sejtetted már akkor, hogy ennek egy napon vége lesz.

-          Zayn – suttogtam és végig simítottam az arcodon. Lehunytad a szemedet és úgy élvezted gyengés érintésemet. -  Vége van.

-          Tudom – suttogtad, de még mindig nem nyitottad ki a szemedet, én pedig ott tartottam arcodon a kezemet.

-          Rengeteg mindent köszönhetek neked. Meg tanultál szeretni, nő lettem. De hazudtál nekem, becsaptál, megcsaltál. Pedig én vakon bíztam benned. A szerelmünk szép volt, de azt hiszem te vagy a rossz srác a mesében – mondtam, végre kinyitottad a szemedet és láttam, hogy könnyek csillognak bennük. A szívem szakadt meg.

-          Mivel tudnám jóvátenni? – kérdezted, én pedig felnevettem.

-          Semmivel, elvesztettél. Vége, tönkre tettél – mondtam kíméletlenül. Válaszolni akartál, de megráztam a fejemet. Nem akartam hallani a magyarázkodásodat. Rád néztem utoljára, aztán felálltam és felmentem összepakolni, új életet akartam kezdeni.

Harrynél ültem, nem volt otthon, de a tőle kapott kulccsal be tudtam menni. Ott ültem tök egyedül és egy üveg vodkát bámultam. Be akartam rúgni, felejteni. Nem bírtam sírni ez pedig idegesített, mert ki akartam magamból adni mindent. Fájt, annyira veszettül fájt ez az egész. Hiszen szerelmes voltam, de te kihasználtál. Lecseréltél egy másik nőre. De nem értem, miért nem tudtál őszinte lenni? Miért áltattál? Miért hazudoztál? Mivel érdemeltem ezt ki tőled? Zayn, én csak egy lány voltam. Egy lány, akit összetörtél és megbántottál.

Azt mondják, semmi sem történik véletlenül, hogy mindennek oka van. Lassan kezdek rájönni arra, hogy talán ez az egész azért történt meg velünk, hogy megtalálhassam azt az embert, aki visszahoz az életbe, aki igazán szeret engem. Tudom, hogy egy napon meg ismerem őt, s szeretni fogom.

Csörgött a telefonom, te kerestél. Nem vettem fel, ki akartalak törölni az életemből. Ezért inkább kikapcsoltam a készüléket.

Kinyitottam az üveget és meghúztam, ittam amennyit csak bírtam. Marta a torkomat, de vágytam a tompaságra. Nem akartam a tudatomnál lenni.

Elővettem egy papírt és egy tollat. Percekig néztem az üres papírt, de írni kezdtem. Az első dalomat írtam meg.

Fordíts nekem hátat. Jobb lesz így. Ne is próbálkozz tovább, nincs, már mit veszítsünk – ahogyan leírtam a sorokat, úgy énekeltem egy dallammal. A sorok égettek, de ezt éreztem. Sosem tagadtam, hogy ez a dal neked szólt. Minden érzést ki akartam írni magamból, tudatni az egész világgal, hogy tönkre tettél. Azt akartam, hogy mindenki tudja, mekkora egy patkány is vagy te valójában. – Egy hang a levegőben, azt mondja „ne nézz vissza”. Egy hang, mely mindig is ott volt. Sosem leszek már az, aki voltam. Bár mindaz, ami belőled maradt. Még mindig látszik homályosan. Ott vagy, ahol én is voltam. De én nem megyek oda többé. Ott vagy, ahol én is voltam.

Néztél a tévében? Láttad a meghallgatást? Hallottad, hogy neked éneklem ezt a dalt? Remélem igen, s azt is remélem, hogy láttad ki volt a kísérőm. Azt akartam, hogy neked is fájjon. Bosszút akartam állni rajtad és a nődön. Azt akartam, hogy te is szenvedj. A vesztedet akartam látni, sőt talán még most is azt akarom. Zayn, játszottál velem, de én erősebb vagyok, mint hinnéd. Tudom ám, hogy a szakításunk után csináltattál egy tetoválást, hercegnő felirattal. Miért tetted? Mit akartál ezzel bizonyítani? Hát már elvesztettél, nem volt mindegy mi van a testeden.

Részeg voltam, megittam az egész üveg Vodkát. Tudod nagyon jól, hogy nem bírom az alkoholt. Két pohár pezsgőtől is képes vagyok berúgni. Azt se tudtam, hol vagyok. Rosszul voltam, szédültem. Repülni akartam és szárnyalni.

Este volt már, amikor Harry haza jött. Vicces, hogy részeg voltam, de minden egyes pillanatra emlékszem. Talán azért, mert ezek a dolgok sorsfordítók voltak. Rám nézett és aggódást véltem felfedezni tekintetében.

-          Hát itt vagy – mondtam, és elkezdtem nevetni. Részeg voltam ne ítélj. Bár nem érdekel, mit gondolsz rólam, te csak egy szellem vagy a múltamból.

-          Berúgtál – rázta meg a fejét és leült mellém a kanapéra. – De azért jól vagy?

-          Persze – mondtam halkan, aztán a tévére néztem ahol éppen az x faktor reklámja ment. Lehetett jelentkezni az új évadra. Hirtelen ránéztem Harryre és talán akkor kezdődött minden, a sok őrültség. – Harry, én jelentkezni fogok!

-          Biztos vagy benne Hercegnő? – kérdezte, én pedig meg ráztam a fejemet.

-          Soha többé ne hívj így! – kértem, fel akartam állni, de nem sikerült ezért Harry ölébe estem. Mindketten nevettünk. Barátok voltunk, bár akkor nem tudtam, hogy Harrynek tetszettem, tudtad? De sosem hajtott rám, miattad! Ő hű volt a barátságotokhoz.

-          Akkor hogyan szólítsalak? – kérdezte kedvesen és mélyen bele nézett a szemembe, elszorult a torkom. Nem kaptam levegőt. Meg akartam csókolni. A legjobb barátom csókjára vágytam!

-          Ahogy csak akarsz – suttogtam, aztán elfordítottam a fejemet. Gyenge voltam és gyáva. De aztán lehunytam a szememet és téged láttalak, ahogyan Perriet csókolod. Üvölteni akartam, hát mit tettél te velem? Elvetted mindenemet, amim volt. A lelkemet, a szívemet. Kitépted és kidobtam a kukába. Egyedül voltam. – Harry…

-          Igen? – kérdezte és én újra rá néztem. Vettem egy nagy levegőt és kimondtam, amit talán sose kellett volna, vagy talán akkor döntöttem helyesen. Ki tudja, mert én nem.

-          Őrültséget akarok csinálni – suttogtam, aztán közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Hagytam, hogy sodródjak az árral. Nem akartam semmit se, csak arra a pár órára elfelejteni téged. Kitörölni téged örökre a szívemből. S akkor az a csók volt a levegőm, az a csók adott erőt arra, hogy folytassam. Hogy ne törjek össze teljesen. Erőt és elszántságot kaptam attól a csóktól. Egy csók, ami mindent megváltoztatott az életembe. Egy csók, amit élveztem. Ember vagyok, hibázok. De az a csók sosem volt hiba. Az a csók új embert csinált belőlem.